Silent Book: amikor a képek mesélnek – minden, amit a szöveg nélküli képkönyvekről tudni érdemes

A silent book (magyarul „szöveg nélküli képkönyv”, angolul wordless picture book) olyan album, ahol a történetet kizárólag az illusztrációk viszik előre – a képregényszerű panelek, dupla oldalak, színek és kompozíciók. Nincsenek mondatok, sem párbeszédek; az olvasó maga tölti ki a csendet saját szavaival és fantáziájával. Ez a forma teljesen nyelvfüggetlen, így bármely kultúrában érthető és élvezhető.

Silent Book: amikor a képek mesélnek – minden, amit a szöveg nélküli képkönyvekről tudni érdeme

Hogyan született a silent book mozgalom?

Lampedusa-2012 – egy humanitárius válasz

A silent book műfaját régóta ismerik az illusztrátorok, de nemzetközi mozgalommá az IBBY (International Board on Books for Young People) tette. 2012-ben a szervezet menekültek ezreit fogadó olasz Lampedusa szigetén olyan könyvtárat szeretett volna létrehozni, amelyet a sokféle nyelvű gyerek közösen használhat. Így jött a felismerés: a szó nélküli történet mindenkihez szól. Azóta az IBBY kétévente gyűjteményt állít össze: a legfrissebb, 2023-as kollekció 22 ország 70 könyvét vonultatja fel. ibby.orgWikipedia

Tippek: hogyan „olvass” egy silent bookot?

1. Vess első pillantást a borítóra és az első lapokra! Ki lehet a főszereplő? Mi a környezet?

2. Lapozzatok lassan! Minden oldalnál/oldalpárnál álljatok meg, kérdezzétek meg megatoktól: „Mit látsz? Mi történhetett az előző oldal óta? Mi az, ami megragadja a figyelmedet? 

3. Építsetek közös történetet az alkotóval! Figyelj a saját történetedre, arra, hogy neked mit mondanak a képek, figurák, színes, helyzetek. Elsősorban a saját történetedet keresd, ne az alkotó akaratát próbáld kitalálni. 

4. Figyeld a részleteket! Háttér‐motívumok, ismétlődő tárgyak, árnyékok gyakran titkos kulcsok a cselekményhez.

5. Olvasd újra,és újra! Figyeld, ahogyan változik a történet. 

A silent book nem pusztán egy könyvtípus; híd a képzelet, a kultúrák és a korosztályok között. Amikor szavak nélkül mesélünk, valójában mindenki anyanyelvén szólunk hozzá – és közben megtanulunk újra kérdezni, felfedezni, együtt nevetni.

Próbáljátok ki, és engedjétek, hogy a csend beszéljen!