Anna Paolini: COME LE NUVOLE, #logosedizioni-silent book

Mindannyiunkban van egy égbolt, amely akárcsak a felettünk lévő égbolt lehet tiszta és fényes, vagy sötét és esővel teli. Ha lelkünkben szép az idő, a gondolatok, érzelmek olyanok, mint puha, fehér tavaszi felhők, nyugodt társak a fecskék röptében. Néha azonban a felhők összegyűlnek és sötétebbé válnak, fájdalmat sugározva, könnyes esőt hullatva szemünkből. Egy eső, amely özönvízzé válhat, és olyan mértékben elmerít bennünket, hogy elveszíti a fényt. És nincs más dolgunk, mint nézni és tudomásul venni a sötétséget, ami a részünk.