La fábrica de nubes

Nyáron a fűben vagy a parton heverve, vagy a robogó vonat ablakán át nézni, hogyan úsznak el a felhők, melyik éppen mire hasonlít, mivé alakul át, honnan jön és merre tart? Ezzel a gondolattal játszik el a szerző, mely képekben meséli el a felhőgyár működését, pontosabban: hogy hogyan születnek a különféle formájú felhők? Ez persze csak egyetlen – valószínűleg a legkézenfekvőbb – olvasata a képsoroknak, de mint minden silent book esetében, a történetek száma, mesélőtől függően végtelen lehet. A kalapos kis főszereplő különféle állatokat vezet a felhőgyárba, melyek a néző számára nem látható folyamat során az adott állat formáját kölcsönző színes felhőként szállnak tovább a kéményből: hol egy bárány, hol egy elefánt, oroszlán vagy éppen malac. A történetet a vonalrajzban és festékfoltokban rejlő játékosság és a kedves gegek színesítik (például mikor egy szellemet is felhővé alakít), amiről eszünkbe juthatnak Réber László illusztrációi. Az eleinte „gyártósori” monotonitást az esőfelhők megjelenése töri meg: a táj végtelen tengerré változik, majd néhány oldalnyi hullámzás után, fénypászmájával feltűnik egy világítótorony a füves parton. A világítótorony gazdag szimbolikája számtalan asszociációval bír, sokféle lehetőséget kínálva a történet folytatására és visszamenőlegesen is, egészének absztrahálására és értelmezésére. Jelentheti a segítségnyújtást, védelmet, biztonságot, hiszen fényükkel segítenek tájékozódni, akár éjszaka vagy sűrű ködben is, nehogy „zátonyra fussunk”. Jelképezheti a hitet, reményt, magányt, de az összetartozást is. Lehet lelkünk fényének szimbóluma is, a befelé figyelésé, hogy jobban megértsük életünk irányát. A világítótorony és fénye egy újabb, kevésbé konkrét színteret vagy irányt nyit meg a történetben. A fénykorong (a Nap vagy a világítótorony fénye) alatt ülő szereplők záróképe szinte újraértelmezi az egész addigi történetet, ami többféle variánst, lezárást vagy éppen lezáratlanságot tesz lehetővé. Ismét eredeti alakjukban találkozunk a felhővé vált állatokkal, akik a főszereplővel – nekünk háttal – a fényes korong felé tekintenek, belefeledkezve – ahogyan mi is az égen úszó felhőkbe. Arianne Faber illusztrátor és kreatívigazgató Hollandiában, a Sint Joost Művészeti Akadémián végezte tanulmányait, majd Barcelonában telepedett le. Több tervező (design) stúdiónál dolgozott, mellette újságoknak illusztrált. 2003-ig Galaxia Gutenberg szerkesztőségének művészeti vezetője volt, ezt követően alapította meg saját stúdióját. Ügyfelei között tarthatja számon többek között a Macba Barcelona Kortárs Művészeti Múzeumot vagy a Sesam Streetet. Stílusát az erős, letisztult vizuális nyelv és arculat jellemzi. (Korbuly Ágnes illusztrátor ajánlása)